A sztálinizmus olyan eszme volt, amelynek valódi következményei voltak a világban. Ez egy olyan politikai mozgalom volt, amely a Szovjetuniót 1924-től 1953-ban bekövetkezett haláláig vezető Joszif Sztálin eszméin alapult. A sztálinizmust gyakran a totalitarizmus és az államszocializmus szinonimájaként tartják számon.
A sztálinizmus számos politikai, társadalmi-gazdasági és kulturális intézkedést jelentett, amelyeket Joszif Sztálin a Vlagyimir Lenin 1924-es halálát követő hatalomra jutása és 1953-ban bekövetkezett halála között hozott.
A sztálinizmus Joszif Sztálin politikai ideológiája volt, amely a kommunizmus harcos követésén és a szocialista állami tulajdonban lévő ipar és a központi tervezés gazdaságpolitikáján alapult.
A sztálinista kormányokat a Szovjetunió és hidegháborús szövetségesei sokáig támogatták, de végül bürokratikusnak és autokratikusnak ítélték őket. A „sztálinizmus” kifejezést egyes írók ma már minden olyan állami kormányformára alkalmazzák, amely a kommunista elméletnek megfelelő politikát valósított meg; ez azonban ellentmondásos, mivel a meghatározás sokféleképpen történt.
A sztálinizmus a politikai, társadalmi-gazdasági és kulturális intézkedések sorozata volt, amelyet Joszif Sztálin a Vlagyimir Lenin 1924-es halála utáni hatalomra jutása és 1953-ban bekövetkezett halála között hozott. Ezek közé tartozott a gazdaságpolitikák széles skálája, valamint az ipar államosítása, a mezőgazdasági kollektivizálás, a gyors iparosítás minden áron történő előmozdítása, a kommunista párton belüli tisztogatások, beleértve a tényleges vagy feltételezett ellenségek (köztük a korábban hozzá hűségesek) elleni belső terrorkampányokat és a városi területekről vidékre történő tömeges deportálásokat. A sztálini korszakot általában Sztálin 1953. március 5-i halálával befejezettnek tekintik; egyes történészek azonban azt állítják, hogy 1956-ig, vagy akár Hruscsov 1956 februárjában, a 20. pártkongresszuson elhangzott „titkos beszédéig” tartott.
A sztálinizmus gazdaságpolitikája a tervgazdaságon alapult. A kormány arra törekedett, hogy a Szovjetunió iparának, mezőgazdaságának és kereskedelmének minden területét ellenőrizze. A fő cél a gyors iparosítás elérése volt, amely aztán megalapozná a kommunizmus (osztálykülönbségektől mentes társadalom) kiépítését, ahol mindenki a képességei szerint dolgozik, és a szükségletei szerint kapja a pénzt.
Ennek egyik módja a mezőgazdaság kollektivizálása volt, ahol a parasztoktól elvették a földjeiket, és kollektív gazdaságokba kényszerítették őket. Ennek sikere attól függött, hogy a gazdák tudnak-e megfizethető áron élelmiszert vásárolni az állami boltokban. Ha nem engedhették meg maguknak, akkor sokan éheztek.
A sztálini politika másik figyelemre méltó jellemzője a gyors iparosítás volt, amely irreális termelési célokat tűzött ki – ha kellett, gyakran erőszakkal! Ez a diktatúra alatt a gazdasági hatalom hatalmas növekedéséhez vezetett, de azt is jelentette, hogy a nehézipar elsőbbséget kapott a fogyasztási cikkekkel, például ruhákkal és cipőkkel szemben, ami hiányt okozott Európa nagy részén a második világháború alatt, amikor Sztálin 1939 után Hitler szövetségesévé vált, miután az év elején közöttük létrejött a „Náci-szovjet megnemtámadási paktum” elnevezésű megállapodás.
A sztálinizmus a politikai, társadalmi-gazdasági és kulturális intézkedések sorozata, amelyeket Joszif Sztálin a Vlagyimir Lenin 1924-es halálát követő hatalomra jutása és 1953-ban bekövetkezett halála között hozott. Ezek nemcsak az „osztályellenségek” elleni szisztematikus terrorkampányt foglalták magukban, hanem a szovjet kultúra jellemzőinek meghatározására tett kísérleteket is, beleértve az irodalom, a művészet, a zene és az oktatás megváltoztatását.
- A szovjet szocializmus és a szovjet szocialista kultúra, valamint a szovjetek és a szovjet szovjetek közötti kapcsolatok: de a sztálinizmus hatása messzebbre nyúló és drasztikusabb volt, mint bármely más rezsimé a történelemben.
- A Szovjetuniónak volt egy alkotmánya, amely kimondta, hogy szekuláris állam, vallásszabadsággal, de a vallást is kitiltotta a közszférából egy ateista ideológia létrehozásával, ahol az embereknek „tudományos ateistáknak” kellett lenniük, akik nem hittek semmi természetfelettiben vagy spirituálisban. Ily módon, bár a birodalomban sok vallási gyakorlat létezett (különösen a zsidók körében), soha nem volt hivatalos elismerése annak, hogy ezek az emberek gyakorolhatták a hitüket anélkül, hogy üldöztetést szenvedtek volna érte, amíg nem próbálták a hitüket a közösségükön kívül terjeszteni vagy nyilvánosan beszélni róla (ami szovjetellenesnek minősült volna).
A sztálinizmus a politikai, társadalmi-gazdasági és kulturális intézkedések sorozata, amelyeket Joszif Sztálin a Vlagyimir Lenin 1924-es halála utáni hatalomra jutása és 1953-ban bekövetkezett halála között hozott.
Fontos megjegyezni, hogy a „sztálinizmus” kifejezés nem utal semmilyen konkrét politikára vagy eszmékre; inkább azt sugallja, hogy Sztálin diktátor volt, aki erőszakot és elnyomást alkalmazott Oroszország feletti uralmának fenntartására.
A sztálinizmus örökségét még mindig vitatják. Oroszországban és más volt szovjet államokban sokan nem diktátorként tekintenek Sztálinra, hanem inkább nemzeti hősként, aki megmentette országukat a külföldi és belföldi ellenségektől. Nyugaton azonban Sztálinra az emberiség elleni bűnei és uralmának brutalitása miatt emlékeznek.
