Tulajdonképpen hogy laktak korábban az emberek? Mit mond nekünk a berendezés a hajdani lakókról?
A nappali a lakás középpontjának számít. A legkülönbözőbb funkciókat töltheti be: étkező, olvasósarok, teadélutánok helyszíne, házimozi…
Nyitott építési módnál és látható főzőterületnél már egyáltalán nem egyértelmű, hogy hol ér véget a nappali, és hol kezdődik a konyha. Ennek előnye, hogy a háziasszonynak nem kell hosszabb időre kizárva éreznie magát. Az elkülönített étkező egyre ritkábban fordul elő.
100 évvel ezelőtt a lakókonyha nem stílusirányzat kérdése volt. Akkoriban sok háztartás egyszerűen helyhiány miatt volt kénytelen a konyhát és a nappalit összevonni. A helyiséget elsősorban a házimunkákra szánták, és mivel gyakran ez volt az egyetlen fűtött szoba, tartózkodási területté is vált.
A gazdag családoknál a nappalihelyzet már egész másképp nézett ki. Itt nem csak a konyha és a lakótér voltak elválasztva, hanem volt egy elkülönített ebédlő és egy szalon is. Aki akkoriban megtehette, a nappalin kívül volt egy szalonja is a vendégek fogadására. A szalon spórolósabb változata volt egészen a 60-as évekig a „tiszta szoba”, egy helyiség, amit alig használtak és éppen ezért státuszszimbólum volt.
Mindazoknak, akiknek takarékoskodni kellett a hellyel, feltalálták a beépített konyhát, ami kicsi és célszerű volt. Mivel a konyha összezsugorodott, az étkezőasztal a nappaliba vándorolt, amely a stílus-tudatos háztartásokban mindinkább össze lett hangolva a funkcionalitással.
Azonban egy nappalinak elsősorban kényelmesnek kell lennie. Mert jóllehet a linearitás és a hasznosság a háború utáni idők utolsó kiáltása volt, a hűvös dizájn nem találkozhatott a tömeg ízlésével.
